2013 címszavakban

Címkék

, ,

2013…

–           leglegleg könyve a Marija Morevna és a Halhatatlan. Imádom a misztkummal és meseelemekkel átszőtt történeteket. A nyelvezte és a fordítás pedig valami gyönyörű.

–          legnagyobb csalódása A kör. Sehol nem leltem benne a skandinávok meghökkentő képeit, érdekes fordulatait. A karakterekben itt-ott megcsillant valami szokatlan, de ez édes kevés. Csak egy tipikus iskolás-boszorkányos sztori.

–          meglepetéskönyve a The End of Mr. Y. Ahhoz képest, hogy semmit nem tudtam róla, ringbe szállt a leglegleg címért. Kár, hogy a legvége kicsit laposra sikeredett, és azért Valente sokkal szebben ír.

–          legjobb sorozata a Trónok harca. Lerágtam az összes körmöm az ötödik rész alatt. Mr. Martin, igyekezzen a többivel!

–          felfedezettje Catherynne M. Valente és Paolo Bacigalupi. Valentétől még csak másfél könyvet olvastam tőle, de nagy kedvenc lesz. Nagyon bírom a stílusát. Imádom, hogy úgy tud felnőtt könyvet írni, hogy nincs benne vulgáris stílus vagy káromkodás, és úgy tud mesét írni, hogy harminc éves fejjel is zabálom minden sorát. Paolonak meg zseniális történet-ötletei vannak.

–          letehetetlen könyve a Sárkányok tánca. Ezt egyszerűen nem  lehet félbehagyni. É is hétvégén olvastam, hétköznap kínszenvedés lett volna dolgozni menni.

–          legutálatosabb könyve az Éjsötét szerető volt. Már a borító is tiszta nyáladzás, de azt a sok nyűglődést ami belül van…. Bloá!

–          legszebb borítója Penumbra úr nonstop könyvesboltja. Kár, hogy a tartalom nem sikerült ilyen jóra.

–          legemlékezetesebb karaktere Szeptember (A lány, aki körülhajózta Tündérföldet). Bírom, hogy olyan kis állhatatos, kedvenc hónapom a szeptember és imádom a narancs színt.

–          legszebb könyve A lány, aki körülhajózta Tündérföldet. Kívül-belül csudaszép, és ha még nem mondtam volna, beleszerettem Valente stílusába.

–        ban  mély nyomot hagyott A felhúzhatós lány, A dervisház és a Végjáték története. Érdekel ez a programozott robot/ember téma.

–          ban végre sorra került Vonnegut és Az ötös számú vágóhíd. Jó sokáig váratott magára, de nem bántam meg, hogy nekikezdtem Vonnegutnak.

–          ban kilógott a komfort zónámból Vonnegut és Pelevin. Az előbbivel jóban leszünk, de Pelevint még emészteni kell. Azért nem adom fel.

–          kedvenc  idézete:

„Az emberek is tündérek. […] 
Sajnos, még kicsit kezdetlegesek, olykor egymást is szurkapiszkálják, sőt, olykor az is előfordul, hogy – sajnos – megölik. De majd megszelídülnek egészen.” (Szabó Magda: Tündér Lala)

–          legemlékezetesebb jelenete: lehet, hogy azért, mert nemrég láttam a filmet is, de még mindig kiráz a hideg, ha eszembe jut, amikor a kiválasztott csapat teljesíti az utolsó küldetést is a szimulációs játékban, aztán meg jön az a jobbegyenes… brrrr. (Orson Scott Card: Végjáték)

–          után biztosan fogom még olvasni a  The End of Mr. Y-t, A dervisházat és a Marija Morevnát is.

 

2014-es irányelvek:

–          komfort zóna elhagyás, mellőzött műfajok előbányászása

–          nem dőlök be sem a borítóknak, sem a divatnak

–          több klasszikust, ismeretlen szerzőt és életrajzi könyvet szeretnék olvasni

–          ennek megfelelően várólistacsökkentés:

–          A.A. Milne: Micimackó

–          Dickens: Ódon ritkaságok boltja

–          Verhulst: Problemszki szálloda

–          Queneau: Zazie a metrón

–          Chang: Vadhattyúk

–          Steinbeck: Édentől keletre

–          Ulickaja: Imágó

–          Orczy Emma: A vörös Pimpernel

–          Agota Kristof: Trilógia

–          Bronte: Üvöltő szelek,

–          Szabó Magda: Az ajtó

–          Terry Pratchett: Sofőrök 

Reklámok

Elmelabirintus

Címkék

, ,

Scarlett Thomas: The End of Mr. Y

Te elolvasnál egy könyvet, ha ezzel halálos átok szállna a fejedre? Mr. Y igen.

Molyszülinapon került hozzám ez a könyv. Juci nem bírta már begyömöszölni a táskájába, így inkább rám tukmálta (Isten tartsa meg jó szokását). A piros-arany válogatott dícséretekkel tarkított borító először eléggé fura volt. Néztem is, hogy mit lobogtatja ezt a besztzeller köntösbe bújt förmedvényt, de láttunk már karón varjút, hát hazavittem.

Apropó, a varjú: az egyik fő irányelv a jövőre nézve, hogy nem dőlök be mindenféle igényes, szép, művészi borítóknak. A Penumbra úr könyvesboltjának például valami hasonlónak kellett volna lennie. Aztán mi lett belőle? Egy kipukkadt lufi. Hogy lehet egy olyan csuda borítós, ötletes történetet olyan laposan megírni?

De vissza Mr. Y-hoz. Hogy mi ez? Letehetetlen bölcsész-tudományos történet fantasztikus fantasy és sci-fi köntösbe burkolva.

Ez így eléggé kuszának hangzik, mégis működik. A történetet keresztül-kasul szövik a filozófiai, tudományos tételek, gondolatok, mégsem esik szét a dolog. Simán elhittem, hogy ezeken a filozófiai, tudományos, homeopátiás teóriákon alapulva létezhet a Troposzféra.

Nem is a cselekményszál a legérdekesebb, hanem a fejekben lévő világok és gondolatok. És ez nagyon meglepett, mert ember legyen a talpán, aki nekem érdekes bölcselkedő-filozofáló művet ír. Rendszerint unni szoktam, ha hosszú oldalakon keresztül nincs aktív cselekmény. Ezt alig tudtam letenni.

És micsoda ötletei vannak ennek az írónőnek! Hát lehet röhögés nélkül megállni, amikor megjelenik Upgraded Apolló, az egéristen?

Bírtam a főszereplőt is, bár a kis hableány óta nem rajongok túlságosan az Ariel névért. Az egyik percben megváltaná a világot, aztán mégis az jut eszébe, hogy mégis inkább túl gyík, és leszakadna a karja útközben.

A legvége nekem kicsit gyenge volt az addigi csűrcsavarok fényében, de ennek most megbocsátom.

Einstein az isten!

De meddig van nyitva a non stop?

Címkék

Robin Sloan: Penumbra úr non stop könyvesboltja

Azt hiszem még a gimiben történt:

“-Hát nem érted, hogy non stop bolt?

-Értem, értem, non stop bolt. De meddig van nyitva?”

Az ötlet szerintem zseniális. Könyvesboltos, rejtélyes, összeesküvős, nyomozós, izgalmas (lehetne), érdekes karakterek. Tökéletes szórakozókönyv, mégis kissé laposra sikeredett.

Az eredeti és a magyar borító zseniális. Imádtam a fejezetcímeket (pl. kabátgombok)  és eztán varázstükörnek fogom hívni a Kindlimet.

Néhány helyen szerintem logikátlan. És nem azért mert hihetetlen, nagyon is szeretem én a hihetetlen, megdöbbentő ötleteket. Csak egyszerűen nem áll össze, szétesik az egész. Az összeesküvők legfőbb jelmondata: papír, toll, tinta, vesszen a modern technika! De a társaság egyben egy nagy, profi, modern üzleti vállalkozás is, nem egy világvégi szekta. Az nem létezik, hogy senki sem próbált korábban a modern technika eszközeivel kapirgálni. A közepén egészen elszontyolodtam, mert a történet kezdett danbrownos tüneteket produkálni, azt meg én nem annyira szerettem. Az izgalmas kutatós részt sokkal érdekesebbre lehetett volna kerekíteni ennél a versenyt futunk az idővel, közben ide oda rohangálunk verziótól.

A végére szerencsére kigyógyult danbrownitiszből, és sikerült egy érdekes, kissé váratlan csavarral megoldani (vagy meg nem oldani) a rejtélyt. Aztán ki ki döntse el, hogy papír vagy számítógép vagy e-ink vagy varázstükör. Én mindet akarom!

Imádnak a könyvek, na :-)

Címkék

Rendeltem egy könyvet a Betterworldbookson. Ezt írta vissza a könyv:

Holy canasta! It’s me… it’s me! I can’t believe it is actually me! You could have picked any of over 2 million books but you picked me! I’ve got to get packed! How is the weather where you live? Will I need a dust jacket? I can’t believe I’m leaving Mishawaka, Indiana already – the friendly people, the Hummer plant, the Linebacker Lounge – so many memories. I don’t have much time to say goodbye to everyone, but it’s time to see the world!

I can’t wait to meet you! You sound like such a well read person. Although, I have to say, it sure has taken you a while! I don’t mean to sound ungrateful, but how would you like to spend five months sandwiched between Jane Eyre (drama queen) and Fundamentals of Thermodynamics (pyromaniac)? At least Jane was an upgrade from that stupid book on brewing beer. How many times did the ol’ brewmaster have one too many and topple off our shelf at 2am?

I know the trip to meet you will be long and fraught with peril, but after the close calls I’ve had, I’m ready for anything (besides, some of my best friends are suspense novels). Just five months ago, I thought I was a goner. My owner was moving and couldn’t take me with her. I was sure I was landfill bait until I ended up in a Better World Books book drive bin. Thanks to your socially conscious book shopping, I’ve found a new home. Even better, your book buying dollars are helping kids read from Brazil to Botswana.

Tudom, hogy nyilván mindenkinek ez van a visszaigazoló levélben, nem én vagyok az az egyetlen akit imádnak a könyvek (eladók), de szerintem ez olyan kedves és vicces ötlet. Én legalábbis nagyot nevettem rajta, és legalább ennyire várom ezt a postát.

Persze marketingfogásnak sem utolsó. Fogok még rendelni tőlük, csak hogy kiderítsem hogy minden rendeléshez ugyanezt írják e…

A Kis Kékség

Címkék

,

Van nekem egy ilyen Kis Kékségem, akivel évek óta együtt szeljük a dombokat. Kis kékségIdén is voltunk pár megmérettetésen a kiskecskével. Hegyet másztunk, aztán bucskáztunk lefelé, piknikeztünk, szöllésztünk, éjszakáztunkpincetúráztunk, homokoztunk.

Collage

Az egyik legszebb környék: Erdőbénye

Az egyik legszebb környék: Erdőbénye

Collage2

Sosem maradtunk éhen, és néha még a dobogóra is felengedtek.

Bicikli, bicikli, de gurul a bicikli.
Bicikli, bicikli, de forog a bicikli.
Pilis tető
Le a völgybe kanyarog, mint a szélvész, úgy robog.
Bicikli, bicikli, de rohan a bicikli.
Bicikli, bicikli, de suhan a bicikli. Fölfelé de meredek, lassulnak a kerekek.

Bicikli, bicikli, nyekereg a bicikli.
Bicikli, bicikli, vánszorog a bicikli.

Az utolsó kaptató, aztán jön a bukkanó.

Bicikli, bicikli, de gurul a bicikli.
Bicikli, bicikli, de forog a bicikli.

Gryllus Vilmos: Biciklizős dal 4

Jövőre veled ugyanitt!

Ragadozó és a Fekete Tőr Testvériség

Címkék

J. R. Ward: Lover Eternal (Rhage’s story)

postcard fekete tőr

Az előző posztban jól lehúztam Ward vámpírhadseregét. Azért vannak értékelhető ötletei is, nem teljesen reménytelen a nő.

Két és fél könyv elfogyasztása után úgy gondolom, hogy az alapötlet jó. Tetszik, hogy a vámpírok között is vannak civilek, bár gyanítom, hogy a leggyámoltalanabb 25 éves vámpír is úgy a falhoz vágná Chuchk Norrist hogy csak nyekkenne. De hát nem is a halandóktól kell félniük.  Kár, hogy az ellenség fejezetei nagyon muszáj-szagúak. Sehogy sem sikerült elhinni, hogy a vámpírvilág hűde nagy bajban van, és csak egy hajszálon múlik a fennmaradása.

A kiválasztottak harcos bandája is rendben van. A karakterek jól indultak, mindenkiben van valami érdekes azon kívül, hogy egy pusztító két ajtós szekrény. Az is tök jó ötlet, hogy mindenkinek van egy saját könyve. Ami általában a közepéig érdekes is (Wrath, Rhage és Zsadist könyvét olvastam, Szadistát csak a feléig). Végül mindegy hogy vak, néma, Bradpitt, pasikhoz vonzódó, szerzetes, esetleg szadista vagy jóstehetség a hős, mindegyiket megmenti a szíve hölgye/hercege. És jön a füstölgés, meg az „Édes Istenem még soha ilyet…”. De oldalanként háromszor legalább.

Ragadozó is egész érdekes személyiség a kis háziállatjával egész addig, amíg el nem nyeli a rózsaszín köd, és nem kezd úgy viselkedni, mintha a csaj egy hímes tojás lenne. És az a szadomazo lekötözős ötlet Mrs Ragadozótól? Tényleg ez a tutitipp? Én a háziállat helyében simán leharaptam volna a csaj fejét ezért. Na mindegy, végül mindenki megment mindenkit, és boldogan éltek amíg meg nem haltak.

Azon sokáig gondolkodtam, hogy a Scribe Virgin (hogy is van ez a nő magyarul?) karaktere tetszik e. Ez a nő egy szadista picsa, de hát ő az atyaúristen, megengedheti magának. Ha egy jóságos rózsaszín ruhás tündér lenne, rém unalmas lenne. Mint jellem ki nem állhatom, de felkavarja az állóvizet időnként. Azért szurkolok, hogy beteljen a pohár, és egy kicsit megráncigálja a harcos banda. Csak egyszer.

Ha Ward hagyná a harcosok és a hölgyek érdekesebb énjét is kibontakozni, és nem tuszkolná be az összes párt ugyanabba a sémába, egész jó kis sorozat lehetne. Plusz invesztálhatna egy kicsit több energiát az Ellen megformálásába és kevesebbet a lepedőakrobatikába. Sajnos amíg veszik a könyveit mint a cukrot, nincs sok esély rá.