Címkék

, ,

Scarlett Thomas: The End of Mr. Y

Te elolvasnál egy könyvet, ha ezzel halálos átok szállna a fejedre? Mr. Y igen.

Molyszülinapon került hozzám ez a könyv. Juci nem bírta már begyömöszölni a táskájába, így inkább rám tukmálta (Isten tartsa meg jó szokását). A piros-arany válogatott dícséretekkel tarkított borító először eléggé fura volt. Néztem is, hogy mit lobogtatja ezt a besztzeller köntösbe bújt förmedvényt, de láttunk már karón varjút, hát hazavittem.

Apropó, a varjú: az egyik fő irányelv a jövőre nézve, hogy nem dőlök be mindenféle igényes, szép, művészi borítóknak. A Penumbra úr könyvesboltjának például valami hasonlónak kellett volna lennie. Aztán mi lett belőle? Egy kipukkadt lufi. Hogy lehet egy olyan csuda borítós, ötletes történetet olyan laposan megírni?

De vissza Mr. Y-hoz. Hogy mi ez? Letehetetlen bölcsész-tudományos történet fantasztikus fantasy és sci-fi köntösbe burkolva.

Ez így eléggé kuszának hangzik, mégis működik. A történetet keresztül-kasul szövik a filozófiai, tudományos tételek, gondolatok, mégsem esik szét a dolog. Simán elhittem, hogy ezeken a filozófiai, tudományos, homeopátiás teóriákon alapulva létezhet a Troposzféra.

Nem is a cselekményszál a legérdekesebb, hanem a fejekben lévő világok és gondolatok. És ez nagyon meglepett, mert ember legyen a talpán, aki nekem érdekes bölcselkedő-filozofáló művet ír. Rendszerint unni szoktam, ha hosszú oldalakon keresztül nincs aktív cselekmény. Ezt alig tudtam letenni.

És micsoda ötletei vannak ennek az írónőnek! Hát lehet röhögés nélkül megállni, amikor megjelenik Upgraded Apolló, az egéristen?

Bírtam a főszereplőt is, bár a kis hableány óta nem rajongok túlságosan az Ariel névért. Az egyik percben megváltaná a világot, aztán mégis az jut eszébe, hogy mégis inkább túl gyík, és leszakadna a karja útközben.

A legvége nekem kicsit gyenge volt az addigi csűrcsavarok fényében, de ennek most megbocsátom.

Einstein az isten!

Reklámok