Címkék

, ,

2013…

–           leglegleg könyve a Marija Morevna és a Halhatatlan. Imádom a misztkummal és meseelemekkel átszőtt történeteket. A nyelvezte és a fordítás pedig valami gyönyörű.

–          legnagyobb csalódása A kör. Sehol nem leltem benne a skandinávok meghökkentő képeit, érdekes fordulatait. A karakterekben itt-ott megcsillant valami szokatlan, de ez édes kevés. Csak egy tipikus iskolás-boszorkányos sztori.

–          meglepetéskönyve a The End of Mr. Y. Ahhoz képest, hogy semmit nem tudtam róla, ringbe szállt a leglegleg címért. Kár, hogy a legvége kicsit laposra sikeredett, és azért Valente sokkal szebben ír.

–          legjobb sorozata a Trónok harca. Lerágtam az összes körmöm az ötödik rész alatt. Mr. Martin, igyekezzen a többivel!

–          felfedezettje Catherynne M. Valente és Paolo Bacigalupi. Valentétől még csak másfél könyvet olvastam tőle, de nagy kedvenc lesz. Nagyon bírom a stílusát. Imádom, hogy úgy tud felnőtt könyvet írni, hogy nincs benne vulgáris stílus vagy káromkodás, és úgy tud mesét írni, hogy harminc éves fejjel is zabálom minden sorát. Paolonak meg zseniális történet-ötletei vannak.

–          letehetetlen könyve a Sárkányok tánca. Ezt egyszerűen nem  lehet félbehagyni. É is hétvégén olvastam, hétköznap kínszenvedés lett volna dolgozni menni.

–          legutálatosabb könyve az Éjsötét szerető volt. Már a borító is tiszta nyáladzás, de azt a sok nyűglődést ami belül van…. Bloá!

–          legszebb borítója Penumbra úr nonstop könyvesboltja. Kár, hogy a tartalom nem sikerült ilyen jóra.

–          legemlékezetesebb karaktere Szeptember (A lány, aki körülhajózta Tündérföldet). Bírom, hogy olyan kis állhatatos, kedvenc hónapom a szeptember és imádom a narancs színt.

–          legszebb könyve A lány, aki körülhajózta Tündérföldet. Kívül-belül csudaszép, és ha még nem mondtam volna, beleszerettem Valente stílusába.

–        ban  mély nyomot hagyott A felhúzhatós lány, A dervisház és a Végjáték története. Érdekel ez a programozott robot/ember téma.

–          ban végre sorra került Vonnegut és Az ötös számú vágóhíd. Jó sokáig váratott magára, de nem bántam meg, hogy nekikezdtem Vonnegutnak.

–          ban kilógott a komfort zónámból Vonnegut és Pelevin. Az előbbivel jóban leszünk, de Pelevint még emészteni kell. Azért nem adom fel.

–          kedvenc  idézete:

„Az emberek is tündérek. […] 
Sajnos, még kicsit kezdetlegesek, olykor egymást is szurkapiszkálják, sőt, olykor az is előfordul, hogy – sajnos – megölik. De majd megszelídülnek egészen.” (Szabó Magda: Tündér Lala)

–          legemlékezetesebb jelenete: lehet, hogy azért, mert nemrég láttam a filmet is, de még mindig kiráz a hideg, ha eszembe jut, amikor a kiválasztott csapat teljesíti az utolsó küldetést is a szimulációs játékban, aztán meg jön az a jobbegyenes… brrrr. (Orson Scott Card: Végjáték)

–          után biztosan fogom még olvasni a  The End of Mr. Y-t, A dervisházat és a Marija Morevnát is.

 

2014-es irányelvek:

–          komfort zóna elhagyás, mellőzött műfajok előbányászása

–          nem dőlök be sem a borítóknak, sem a divatnak

–          több klasszikust, ismeretlen szerzőt és életrajzi könyvet szeretnék olvasni

–          ennek megfelelően várólistacsökkentés:

–          A.A. Milne: Micimackó

–          Dickens: Ódon ritkaságok boltja

–          Verhulst: Problemszki szálloda

–          Queneau: Zazie a metrón

–          Chang: Vadhattyúk

–          Steinbeck: Édentől keletre

–          Ulickaja: Imágó

–          Orczy Emma: A vörös Pimpernel

–          Agota Kristof: Trilógia

–          Bronte: Üvöltő szelek,

–          Szabó Magda: Az ajtó

–          Terry Pratchett: Sofőrök 

Reklámok