Pityergő vámpír

Címkék

J. R. Ward: Éjsötét szerető/ Dark lover

“Istenem, milyen gyönyörű! Álla egyenes és csontos, ajka telt, arca enyhén borostás és férfiasan markáns. Hosszú, fekete haja homloka középéről egyenesen hullott a vállára. A fejre simuló napszemüvegtől úgy nézett ki, mint egy bérgyilkos.”

Tudom, csak magamnak köszönhetem ezt az élményt, minek kezdek ilyen vámpíros bestzellerekkel. Legközelebb ha parazománcos hangulatom lesz, inkább elolvasom még egyszer a Tündérkrónikákat. Az vicces, érdekes, és Constant Jackass egy stílusos két ajtós szekrény.

Na de vissza a vámpírokhoz.  Egy csillag az ötletért, meg egy Szadistáért. Ez a könyv nagyjából ennyi. A közepétől már kínomban röhögtem, és átváltottam angolra, hogy legalább valami értelme legyen végigolvasni. Tragikus volt. Tragikusan rossz.

A Wernyogó és Bombázó vonal béna, babahintőporszagú Ellenségék jeleneit pedig a végén már simán átlapoztam. Szadistában, Bumburnyák-zsernyákban és R(h)agadozóban lett volna potenciál, kár hogy keveset szerepeltek. Lehet, hogy jobb is, ha megmaradnak a képzeletem szüleményeinek, és nem engedem Ms. Wardnak, hogy egysíkú bőgőmasinává formálja őket is.

Egy vámpír nekem ne nyűglődjön. És még csak véletlenül se bőgjön valami buta bombázó ölében. Nagyon ellenszenves volt ez a Bettike. Hiába írta le az író minden második oldalon, hogy ilyen, meg olyan okos, sehogy se sikerült elhitetnie. Bettike majd belehal élete legnagyobb eseményébe, és elintézi azzal, hogy de jó, ezentúl nem kell szemüveg, fel tudok rohanni a harmadikra sec-perc alatt, és van egy beépített bicskám. Ugyan kérem…

Velem sok mindent meg lehet etetni, de az legyen érdekes, stílusos, álleesős vagy legalább kiszámíthatatlan.  Ahol viszont oldalanként megjelenik az úristen, aztán dugnak, majd ismét nyáladzanak, néha megszakítva ezt a körforgást egy kis bunyóval, az se nem érdekes, se nem kiszámíthatatlan, még csak nem is stílusos.

Szerintetek egy férfi vagy egy nő szájából kínosabbak az “Istenem, milyen gyönyörű! Mostazonnalakarom!” stílusú csöpögés?

Ha már Adonisz, üzenem az összes bestzeller írócskának, hogy egy sötét, hosszú lenyalt hajú, bőrszerkóban flangáló, morgó, két ajtós szekrény NEM szexi, hanem gusztustalan.

Azért legalább jót röhögtem rajta (meg magamon).

Pelevin generáció

Címkék

Ez olyan volt, mint egy hullámvasút.  Az eleje nagyon jól indult. Van ez a szürke kis életunt figura, aki mégis érdekes lesz, mihelyt bevesz némi tudatmódosítót.  A hallucinációk és Che Guevara nagyon üt, csak az a baj, hogy én nem tudom elhinni erről a Tatarszkijről hogy ilyeneket tud hallucinálni egy kis varázsgombától. Mert tulajdonképpen mit is csinál? Iszik/gombászik/porol, hallucinál baromi zseniálisakat, aztán lefirkant néhány béna reklámszöveget. És kezdődik minden elölről. Kicsit a zabhegyezős srácra hasonlít, aki nem csinál semmi értelmeset, azt is csak azért, hogy ne kopjon fel az álla, és köszöni szépen elvan magának. Én azért sem rajongtam túlságosan. Kíváncsi lennék, hogy akik szeretik a Zabhegyezőt, mit gondolnak a Pelevin generációról. 

Alexander Kosolapov, Lenin – Coca-Cola, 1993, Oil on canvas, 75 x 120 cm, Courtesy Antonio Piccolo Collection

A könyv közepe felé már rendesen untam ezt a  drog-vízió-béna reklámszöveg körforgást, ami végül nem vezet sehová, maximum oda, hogy reggel már az a kijózanító egy deci vodka sem csúszik le.

Noalcohol!

A vége felé ismét felpörögtek az események a mátrix-szerű Jelcin animációval.  Azért mégiscsak utánozhatatlan ötletei vannak ennek a Pelevinnek. Csak ezt az ötletét írta volna meg kisregény vagy novella formában…

 A stílusa miatt még biztosan fogok Pelevint olvasni, hátha találok olyat, amivel jóban leszünk.

Editing…finished

Végre kitaláltam hogy milyen cuccokkat, plecsniket, menüket szeretnék a blogon látni. Aztán kiderült, hogy sikerült kiválasztani a legletisztultabb (értsd: alig szerkeszthető) egy darab menüt támogató témát. Brühühü…

Témaváltás következik. Pedig ez olyan cép volt.

Az oldal szerkesztés alatt…

 

 

 

Update: alakul lassan, megtartjuk!

 

 

 

 

 

 

A tenger lánya

Címkék

,

Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan

Tengerlánya Marja

Kegyetlen részleteket sem nélkülöző édesbús orosz népmese, szovjet történelem és Leningrád, egy kis vér, néhány démon és varázslat, na meg némi erotika. Kezd érdekelni, mi? 

A Marija Morevna és a Halhatatlan mindez, és még sokkal, de sokkal több. A 21. század egyik legjobb felnőtt meséje páratlan stílusban megírva. Így kell kérem szépen SZÉPEN írni!

Pedig ez egyáltalán nem mesekönyv. Nem a méhecske száll a virágra, és nem is a gólya hozza a gyereket. Az író itt-ott befűt némi erotikával, és a kegyetlen vérontás sem marad el, mégsem kell petúniának nevezni a s*get és Mariját sem akarja senki megb*ni. Mégis sistereg, mégis megfagyaszt. Mostanában valahogy egyre többen azt hiszik, hogy ha nem vulgáris stílusban beszél egy főhős, nem dönt le minden nyakigláb szőkeséget, miközben szétloccsantja az épp aktuális főgonosz agyát, akkor annak le is út, fel is út. Pedig lehet ám forrót és kegyetlent írni nyomdafestéket tűrő stílusban is.

Azt nem tudom, hogy egy orosznak is ennyire összeáll e a történet, de nekem sehol nem tűnt erőltetettnek a népmese és a történelem összeboronálása. Lehet hogy azért, mert az orosz világ is kicsit misztikus, mégha tanultunk is Leningrád blokádjáról történelemórán.

 

És hogy miről szól a könyv? Az örök körforgásról. Marijáról

a katonáról, Marijáról a kislányról, Marijáról a cárnőről, Marijáról a Nőről. A Halhatatlanról, aki végül mindig meghal. Baba Jagáról, akinek külön álltámasztó polca van és mozsárban közlekedik. A Jelenákról és az Ivánokról, akik sosem változnak.

Nagyon érdekel, hogy milyen a Tündérföldes sorozat. Tuti belehabarodok. Hát lehet egy olyan sztorit utálni, ahol a főhős neve Szeptember? Már most imádom a nevét!

postcardmarija

Bábel tornya, avagy hogy lesz egy virágból szalonna?

Címkék

Erről is a Kindli tehet. Meg a szuper szótárai. Végre franciául is olvashatok anélkül, hogy szótárakat kéne cipelni a könyvek mellé.  Angolul még elvagyok, bár nem hátrány az az egynyelvű szótár Kiskütyün, de egy francia könyvbe szótár nélkül  beletörik a bicskám. Le is töltöttem az egynyelvű franciát és nekiálltam Harry Pottert olvasni. Aztán másnap vettem egy francia-angolt is az Amazonon. Hiába, franciailag még nem vagyok elég képzett. A szótár csudaklassz, nagyjából egy mozijegy áráért az összes ragozott/képzett alakot felismeri, és még azt is kiírja, hogy ez melyik szónak a milyen alakja. Imádom, na!

Szóval olvasom a Harry Pottert, és megjelenik Dumbledore mint valami Poudlard igazgatója… Hogy mi? A Roxfort mint Poudlard? Na ne! Sírvaröhögős. Megfájdult a hasam is tőle. Hangzása alapján nekem  maximum Dudley beceneve lehetne vagy egy  dagadt „pudlikutya”, de nem a ROXFORT! Csak nem hagyott nyugodni, hogy így elintézték szegény sulit, utánanéztem ennek a Poudlardnak meg a fordításoknak.

A többivel összehasonlítva a magyar fordítás baromi jó lett, a neveknél használt szójátékok különösen tetszenek, egyik sem tűnik izzadságszagúnak.  Gondolom a franciák is szerettek volna roppant szellemesek lenni, lévén az eredetiben is sok a szójáték. Hát a végeredmény eléggé nyögvenyelősre sikeredett.

warthog

 Ugye a Hogwarts megfordítva (wart hog) elvileg varacskosdisznó lenne, ott is van a kapun a szárnyas vadkan (bár én nem igazán értem, hogy a szárnyas vadkanból hogy lesz egy afrikai vadállat).  Állítólag Rowlingnak sem a disznókon járt az esze, amikor megírta a Harry Pottert. A Hogwarts (hogwort) egy virág neve, amit akkor látott, amikor elkezdte írni az első regényt.( Miket meg nem tud az ember, ha utánanéz!)De vissza a franciához:  a pou de lard tükörfordításban kb. tetves/szemölcsös szalonna J Lehet hogy a franciáknak ez érdekes, de inkább hagyták volna Hogwartsnak ha már ragaszkodnak a vadkanoknoz. Ennél a mi rokfortos Oxfordunk kategóriákkal jobb.

hogwort

Több szereplőnél nem is az angol eredetiből indultak ki, inkább a személy jelleméből. Így lett Severus Snapeből  Severus  Rouge (snappy / rouge – irritáló), Mrs Norris pedig Mrs. Teigne. Mi tagadás, tényleg egy fúria a cicus. A mugli helyett Moldu az, aki nem ért a varázsláshoz, ami se nem vicces, se nem cuki, csak simán béna.

A Teszlek süveg és a Rendes Bűbáj Fokozat viszont telitalálat. A süveg a franciáknál „Choixpeau” (válaszsapka), ami magyarul béna, de franciául „le choix” a választás és „chapeau” a sapka. Az RBF az eredetiben ugye Ordinary Wizardry Level – OWL, vagyis bagoly. A franciáknál pedig Brevet Universel de Sorcellerie Élémentaire – BUSE, vagyis ölyv.

Egyéb érdekességek a nagyvilágból:

Albánul a mugli Babanac. Szuper vicces, nem? A szerbeknél tutira mugli az egész ország, szerbül ők a normálisok (Normalac).

Agyar Izlandon egy átlagos kutyus ( Tryggur, mert ez az egyik legtöbbet használt kutyanév, azt jelenti hűséges),  az olaszoknál viszont egyenesen isten (Thor). Az olaszok szerint Mrs Norris csak egy doromboló cicus, náluk Mrs Purr néven fut az a kis dög.

A holland fordítás is elég vicces lehet, sok nevet megváltoztattak, de a holland verzió is jópofa. Ők bezzeg nem félnek senkitől, náluk még Voldemort is egy rómeó (Romeo G. Detlev mint Tom Rowle Denem). Dursleyék nem elég hogy muglik, de még unalmasak is (Duffeling).  A Weaslyék pedig sokan vannak, így lettek Raj család (Wemel).

Az egyetlen név, amit egy nyelven sem változtattak meg (HP-n kívül persze) Rubeus Hagrid.

A top 10:

Albus Dumbledore

–          Albus Perkamentus (holland – Pergamentus)

–          Albus Brumbál (cseh)

–          Albus Silente (olasz – DUMBledore)

Madam Hooch – Madama Rolanda Bumb (olasz)

Minerva McGalagony – Minerva McGranitt (olasz – tény, hogy egy gránitszilárd asszonyság)

Madam Pomfrey – Madama Poppy Chips (olasz)

Hermione Granger – Hermelien Griffel (holland – „Hermione Palavessző”)

Luna Lovegood – Luna Mílaba (lett – míla: love, laba: good)

Draco Malfoy – Draco Malfidus (holland – rosszcsont)

Lord Voldemort – Lord Cap-De-Mort (román – halott fej)

És a nyertes:

Na hogy hívják a varázspálcát franciául? BAGUETTE MAGIQUE!

–          Add át a bagetted! Azonnal!  – parancsolta Voldemort.

–          Mi van? Nem kaptál reggelit? 😀

Harry-Potter

A legegyszerűbb körtés süti

Címkék

A mai konyhai ügyködésem termése ez a körtés finomság lett.

DSC_0120

Végy egy jénait, kend ki vajjal rendesen, szórd meg cukorral (ne sajnáld, ez nem fogyókúrás darab). Hámozd meg és vágd gerezdekre a kedvenc gyümölcsöd (körte, alma, szilva, barack…), rakd szépen körbe. Takard be az egészet leveles tésztával. A széleit tessék jól benyomkodni, és irány a sütő. Ha a tészta már szép barna, kiveszed, ráteszel egy tányért vagy tálcát és megfordítod. Ha esetleg felragad néhány gerezd, semmi baj. Le fog potyogni. Voilá!

Azt ne kérdezzétek hogy hány fokon kell sütni, nekem gázsütőben 4es fokozaton olyan 25 perc volt. Gyanítom legalább 180 fok, nekem rendesen rotyogott a cukor.

Új kedvenc

Címkék

,

Paolo Bacigalupi jövőképe: Mindent a cél érdekében!

A Hajóbontók és A felhúzhatós lány

Az elmúlt évek legjobb szülinapi ajándékát kaptam nem egész két hete. Ha már Kindli, azonnal muszáj volt könyvet venni a KindleStore-ból. Vettem magamnak egy Ship Breakert. Kedves barátnéim valami telepatikus képességgel lehetnek megáldva, mert tőlük pedig egy Felhúzhatós lányt is kaptam e-book formájában.

Érdekes volt egymás után olvasni a fiataloknak szánt és a felnőtt regényt ugyanabban a témában. Lehet hogy én naiv vagyok, de szeretném azt hinni, hogy ha előbb nem is, de ha elfogy a szén, nem lesz kőolaj, csak benő az emberiség feje lágya. Kicsit lelassul a világ és egy kicsit természetbarátibb életmódot fog folytatni ez a pár milliárd ember. A regényei alapján Paolo nem így gondolja. Azok, akik gazdagok, egyre többet engednek meg maguknak, a többiek pedig egyre mélyebbre süllyednek a mocsárban. Nincs középréteg, nincs középút, nincsenek terézanyák. Egyik csoportban sincs túl sok emberség, az erősebb felfalja a gyengébbet. Még a saját fajtáján belül is. Hogy ebbe előbb utóbb az egész faj is belepusztul? Ha nem az ő életében, akkor nem számít.

Egyik regényben sincs senki, akit maradéktalanul lehet szeretni. Egyedül a Hajóbontókban volt egy szem olyan karakter, aki végig szimpatikus volt. Na nem is szerepelt sokat a történetben. Mind a két könyv mesterien van felépítve. A Hajóbontók kicsit egyszerűbb történettel, egyszerűbb jellemekkel, pozitívabb jövőképpel, de ugyanolyan súlyos mondanivalóval vágja fejbe (remélhetőleg) a zöldfülűeket.

Szerintem a Hajóbontók sikerült egy hajszállal jobban. Izgalmas kis akciófilmet lehetne belőle forgatni. Az elején minden olyan egyszerűnek látszik. Egészen addig, amíg nem csöppen a hajóbontók közé egy gazdag kis boszorka, aki elég gyorsan rájön, hogy a parton a kulcsszó a zsákmány. Aztán szép lassan kiderül, hogy gazdagék sem erkölcsösebbek, csak nincs úgy szükségük a pénzre, mint az átlagembernek. Mindenesetre legyen az ember jachttulajdonos vagy hajóbontó, elég pocsék erkölcsösnek lenni egy rablóbandában. Szerencsétlen főhősünk sem az a megátalkodott gazember, ez is lesz a veszte. A tetejébe még a hercegnőt is megkapja púpnak a hátára. Idővel aztán a kisasszonyról is kiderül, hogy tud azért ezt-azt, így már nem is olyan ellenszenves donhuánunknak.

A karakterek nem túl bonyolultak, de elég részletesek egy ifjúsági regényhez. Az különösen tetszett, hogy a gyerekek megmaradtak gyereknek, nem jöttek rá világmegváltó igazságokra, nem mentették meg az emberiséget. Kedvenc karakter Tool. A többi félember lehet hogy erős, de ha jön a gazdi, csak bólogató whiscascicusok. Tool más. Erős, mint egy tigris és okosabb, mint sok ember. Dühöngtem egy sort, amikor csak úgy ukmukfukk kiírta az író, de ha minden igaz, a következő részben még találkozunk vele.

És éljenek a hosszúhajú hajóskapitányok és a hosszúhajú kalózok!

A Felhúzhatós lány talán egy picit túl bonyolult. Túl sok szál gabalyodik össze. Ahhoz képest, hogy a közepén úgy gondoltam, hogy ezt a katyvaszt már nem lehet kibogozni és a Mennyei Teremtmények Városának ezennel befellegzett, meglepően jó végkifejletet kerekített az író. Persze ez is messze van bármilyen pozitív, reménykeltő lehetőségtől. A (túl)fejlett ember még akkor sem kap észbe, amikor a saját génmanipulált kreálmányai kezdik szépen lassan kipusztítani. De ha esetleg mégsem, belefullad a globális felmelegedés miatt megemelkedett tengerbe.

Az erőssége nem is igazán a történet, hanem a karakterek. Nagyon sokáig nem tudni, hogy ki kicsoda valójában. Mit akarnak? Kinek dolgoznak? Ellenség vagy barát? Senki sem az, aminek mutatja magát. Mindenki az emberek érdekében cselekszik, mégis mindenki kémkedik. Vagy a kalóriatársaságoknak, vagy a Minisztériumoknak, vagy csak a saját népének.

„Szemet szemért, amíg mind meghalunk és cheshire-ök nyalják fel a vérünket a földről.”

Szegény királynő. Ő az igazi trágyakirály ezen a trágyadombon.

Aztán jön ez a kis felhúzhatós senki, aki még csak nem is ember, és alaposan összekuszálja a szálakat…

Tripla

Harminckét éves lettem én –
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” –
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj –

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!

Boldog szülinapot nekem és a blognak is!